FreeTibet

A rendes emberek otthonában sem TV készülék, sem kábel-tv előfizetés nincs, így kénytelenek a televízió által nyújtott, egyetlen megmaradt értelmes szolgáltatást, az élő sportközvetítéseket interneten online követni. Szerencsére mára már számtalan lehetőség közül választhatunk, valamilyen P2P-s alkalmazáson keresztül küldött adás, vagy sima stream mindig akad, nem maradunk le semmiről. A világ másik végén rendezett soprtesemény élő követése ráadásul a modern világ, a technika csodája iránt érzett páratlan örömmel töti el a felhasználót.

Törvényességi aggályok itt nem tudom mennyire vannak, de a közvetítési jogok tulajdonosai egész biztos nem örvendeznek a dologtól. Drága online szolgáltatásaik viszont nem versenyezhetnek a csóró kelet-közép-európai sportrajongók kegyeiért, a nálunk lepukattabb országok lakóiról nem is beszélve. Ami ellen nem találok semmi kivetnivalót,  az a közvetítés megkezdése előtti egy-két perces reklám kötelező végignézése. Konszenzusos megoldást találva talán ebbe az irányba kellene elmozdulnia minden pénzlesőnek.

No' de! A címben megadott témára rákanyarodva, a jelenlegi helyzetről azt elmondhatjuk, hogy az az ország, amely manapság a leginkább tesz a törvényességi, szerzői-jogi aggályokra, az Kína, így online sportélményeink során gyakran akadunk kínai tv-társaságok által közvetített sprteseményekre. Néhány gondolat az eddigi tapasztalatokról:

A kínai kultúrkör baromi messze áll az európaitól; beszédük (ami inkább nevezhető artikulálatlan ordibálásnak) semmilyen emberi nyelvhez nem hasonlítható; egy büdös szót nem fogunk érteni belőle.

Jó, jó, a rizsálásukból (érted!) nem fogunk fel semmit, joggal várnánk viszont, hogy a játékosok neveit majd csak kihalljuk valahogy. Erre ne számítsunk! Eufemisztikus tippkét  az elestleg elképzelhető, hogy kínaiul másképp hívják a játékosokat, de a nagy igazság valószínűleg az, hogy a riportereik képtelenek a játékosok felismerésének tudományára. Közvetítés közben gyakran találkozhatunk hosszú hallgatásokkal, ami miatt erősen a második megoldásra hajlok. Pedig nem értem mi ebben olyan nehéz?! Az amerikai vagy európai sportolók sokkal karakteresebben néznek ki, sokkal könnyebben megkülönböztethetőek, mint bármelyik  mandulaszemű csapat, vagy válogatott.

Kínában kapitalizmus van, így a szünetekben vannak reklámok. A reklámok kicsit szokatlanok, de szórakoztatók, érdekesek a kulturális különbségek miatt. A reklámokban néha előfordulnak térdharisnyás-szoknyás iskoláslányok is.

Kínában még nincs annyira kapitalimus, mint nálunk, így a reklámok mennyisége jóval kisebb. Annyira meg pláne nincs kapitalizmus, mint az Egyesült Államokban, vagy Nyugat-Európában, így a meccsek alatt, vagy teszem azt a Forma 1-es futamok közben soha sincs reklám.

A szünetekben, illetve a sportesemények előtt, vagy után kapcsolhatják a stúdiót.

A stúdió berendezése a tőlünk megszokottakhoz képest meglehetősen fapados. Nincs nagy tér, a bemondók mögött kvázi egyből ott a fal, valamilyen egyszerű dekorációval.

A stúdióban szinte mindig két cipzárfejű férfi ül egy asztal két szélén, egy-egy laptop előtt. A férfiak felváltva beszélnek, beszélgetnek, néha belenéznek a kamerába, ill. ki a nézők felé.

Egy darab kamerájuk van, amivel sem zoomolni nem lehet, sem forgatni nem tudják.

Az asztal közepén mindig található valamilyen, a sportághoz kapcsolódó tárgynyeremény, amiket a nézők megnyerhetnek. A nyereményekről lerí, hogy egytől egyig olcsó kínai hamisítványok.

Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy a stúdióban ülő két férfi az vajon ugyan az a két férfi-e, akik az élőképet is közvetítik. Valószínűleg igen, de ezeknek a kínaiaknak olyan egyforma a hangjuk.

Ha nem a stúdióban beszélgetnek és a reklámokat is leadták már, akkor vetíthetnek még a sportághoz kapcsolódó spotokat. A spot lehet külföldről átvett, vagy hazai gyártású, mint például Jao Ming és csapata küzdeleminek elfogult, eposzokba illő bemutatása, giccses, borzalamas, elviselhetetlen kínai zenei aláfestéssel.

Jao Ming kosárlabdázó, a kínaiak egyik legnagyobb sztárja. Jao Ming egy NBA szinten  közepes képességű center, akit ezek a kis tetűk mindig beszavaznak az All-Star csapatba.

A kínaiak primitív, elfogult népség; elfogulságukat nem tudják leplezni. Hogy kinek drukkolnak azt az idei BL döntőben például arról lehetett észrevenni, hogy a riporter a Manchester United legkisebb helyzetecskéje esetén egyből méghanosabban és még artikulálatlanabbul kezdett el ordibálni.

És tényleg, ki a francot érdekel, hogy egész Kelet- és Délkelet-Ázsia a Manchester Unitedért rajong?!