Az internetes blogszférában gyakran erőfordul, hogy az anonimitás mögé bújt felhasználókat, egyéb ingerek híján, kénytelenek vagyuk a nevük alapján megítélni, bekategorizálni. A saját nevük, vagy ennek valamilyen formában becézett változatát leszámítva a felhasználók általában olyan nicknevet választanak maguknak, amely dolgot fontosnak tartanak, valamit, amiért rajonganak, stb. Ezen információk birtokában az egyes nevek mögött rejlő személyeket részben bekategorizálhatjuk, de többet mégiscsak az nyom a latban, hogy mit, miről és hogyan ír.

Sajnos vannak még olyan felhasználók, akik az írás tartalmával semmit sem törődve, egyből az illető választott nevének mennek neki. Az ebből és a saját nicknevemből adódó állandó félreértések elkerülése végett, leszögezem egyszer és mindenkorra:

A nicknevemet réges rég választottam; konzervatív férfiemberhez illően, jólbevált márkát nem váltok, eszem ágában sincs megváltoztatni.

Az nickemet ért támadások ellen védekezni és ellentámadni kell és fogok. Hogy a támadás jogos, vagy alaptalan, az teljesen lényegtelen.

Nem, nem vagyok kopasz, színesruhás buddhista. Sem rongyokba öltözött, drogos büdös hippi. Rasztahajú dzsamaikabuzi vizipipás sem vagyok. Azt a tetűt, aki kitlálta a zenének semmiképp sem nevezhető szaros reggae-t, felhúzám az első fára. Nem járok hamvába holt, ostoba, tarka tüntetésekre, nem vagyok vegetáriánus és 68-as liberális hegyvidéki jogvédő sem vagyok. Azthiszem odáig is elmehetünk, hogyha ilyen emberek nem lennének, a világ is sokkal boldogabb lenne.

Mindezek ellenére támogatom egy tőlünk baromi messze levő teljesen indifferens ország és népének függetlenségi törekvéseit. Támogatom, mert ha független lenne a légynek sem tudnának ártani. Elnézve a magyar haderők jelenlegi állapotát és az elmúlt 150 évben nyújtott teljesítményét, az nekünk csak jó, ha a földön sok ilyen kis ország van.

Magyarországi magyarként nem tartom jófejségnek, ha egy országot hadsereggel szállnak meg, majd a megszállókat az ország lakosaival tartatják el. Habár erről szól a történelem, az sem szimpatikus, amikor a megszállók rákényszerítik saját világnézetüket a megszálltakra, elnyomva, megsemmisítve azok tradícióit, kultúráját, amikor pedig az ország fellázadna, felkeléseit tankokkal verik le.

Kárpát-medencei magyarként ellenzek minden asszimilációs jellegű törekvést, kivéve ha azt mi csináljuk.

A nyugati civilizációt saját reprodukációra való képtelensége, és az így keletkezett hiány  mindenféle barbár bevándorlókkal való feltöltése mellett jelenelg egy dolog veszélyezteti, hogy Kína megelőzi gazdaságilag. Mivel én a saját csapatomnak szurkolok, maradjon csak Kína az örök bóvligyáros második. Ártsunk nekik ott ahol csak tudunk, annyit és addig, amíg lehet.

Tehát továbbra is, töretlenül,

Free Tibet!