FreeTibet

Itt van ez a szuper előadás, aminek okán sokan sírtak, állva tapsoltak, vagy mégjobban benyaltak, de az ország nagyrésze azért mégiscsak örült.

Azt terveztem, hogy majd az ebben elhangzott képtelenségekről fogok írni, de az idő telt, én húztam-halogadtam a dolgot, az események meg úgy elhaladtak egyéb tehendőim közben, hogy mára már Gyurcsány Ferencből politikailag csak egy előreügyködött, KISZ-es jóbarát miniszterelnök (-jelölt) maradt; valamint a legenda és a zseniaitására vonatkozó lelkes hivatkozások. Idézi őt a Gordon, akinek befutó esélyeiről az ügyes publicista viszonylag korán bemondta a tutitippet; de el van tőle ájulva az MSZP új elnöke, az IGEN, IGEN mellet az Internacionálét is nagyon lelkesen éneklő Lendai Ildikó is.

Bajnai Gordont egyenlőre ne bántsuk. Az eddig nyilvánosságra került kiadáslefaragó programja szükséges és szimpatikus lépéseket tartalmaz; sok sikert kívánok neki a 13. havi nyugdíj és a gázártámogatások megszüntetéséhez.

Lendvai ildikó viszont már megszólalásaival is irritáló nőszemély, akinek a programja most kb. annyiból áll hogy mi együtt és fogalmam sincs, mert nehéz a helyzet. A felújított arcú, állítólagos cenzor fennhangon kéri azt számon, hogy ebben az országban lehetett libás-Bajnairól beszélni, meg tüntetést szervezni a háza elé, és vannak akik megkérdőjelezik az általuk kikiáltott, köztiszteletben álló személyek munkáját. Hát micsoda idők ezek, kéremszépen?! Most ezt komolyan szájba kell rágni, hogy demokrácia van asszonyom, szólás és véleményszabadság! Majd a nagyérdemű eldönti, hogy kinek ad több hitelt. Én szeméylszerint sem neki, sem az általa vezetett MSZP-nek nem. Különben is szegény csődörszamár.

De vissza az induláshoz és Gyurcsány Ferenc lemondós előadásához és az átlátszó hazugságokhoz. A negatívumok felsorolása előtt azt azért szögezük le, az MSZP pártemberei, legyen az Gyurcsány vagy akár még az előbb említett Lendvai Ildikó, még mindig inkább képesek önkritikára (van is miért) a nyilvánosság felé kifelé is, mint az ellenzéki kisnagyvezér Viktor. Hogy ez mennyire hasznos, azt nem tudom eldönteni.

Gyurcsány Ferenc lelépési beszédének legszánalmasabb része az volt, amikor a közösen elért eredményeket sorolta. Olyanokat, mint az internethasználat terjedése, mintha ahhoz úgy világméretekben neki bármi köze is lett volna. Büszke volt a hitelből épített és még azonfelül is baromi drága autópályákra. Nagy eredmény, hogy 2002 óta 25%-os gazdasági növekedés mellett a bérek 30 a nyugdíjak pedig 40 százalékkal emelkedtek. Mintha hosszúzávon nem pont ebben rejlett volna az "elkútás" záloga. "Fenntartható nyugdíjrendszer", mondta ő. Meg kérdezi költőien, hogy tán' "hiba volt bevezetni a 13. havi nyugdíjat?!" Hát az, banyek.

A családi pótlék megduplázása szintén nem ért semmit, mivel azzal párhuzamosan leépítették a családi adókedvezményeket, ami pont az inaktivitásról ösztönzött volna munkára, de mindegy. "Segély helyett munkát", állítálag ezt tették ők. Na' most ezt el lehet hinni, vagy megnézni a számadatokat amiből csak az látszik ki, hogy 2002 óta a munkanélküliséget sikerült feltornászni 6-ról 8 százalékra, viszonylag stagnáló foglalkoztatottság mellett.

Gyurcsány büszke volt még a haderőreformra (itt nem tudom mi a fenére gondol, hacsak nem a sorkatonaság eltörlésére, de az még a Medgyessi alatt történt), valamint a bátor, 5 éves adócsökkentési programra, aminek felemlegetése a balatonöszödi kitárulkozás után annyira nevetséges, hogy nem is érdemes vesztegetni rá a szót.

Mint ahogy a jólmegszokott ellenségképkeltésre sem, amelyben most épp a Fidesz "életrehívta a Jobbikot" (erről Kövér László és Vona Gábor biztosan jót tudnának vitatkozni), a bíróságok és az ügyészség is mind bérencek, büntetőhadjáratot folytatnak ellenük (esetleg tényleg az elvtársak lennének korruptak, á..), az ellenzék szítja a gyűlöletet, az emberek meg demonstrálnak, tüntetnek. Felhábortó! Veszélyben a demokrácia, stb, stb. (És megint csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Fidesz mégcsak hatalmon sincs! Mi lesz ha jön az egészpályás letámadás?! Mert jönni fog megint; már alig várom:))

Mondott még olyat is, hogy aszondja': "Minden egyes cselekedetemet hazám jövője, a Magyarországért érzett teljes felelősség vezérelt." És mi van, ha nem így cselekszik?! Akkor mokora válság lenne?! Lárifári.

Mindeneserte örülök, hogy a politikai manőverezésben és hazudozásban experte, az ország vezetésére viszont tökéletesen alkalmatlan Ferenc végül utolsó taktikai lépésébe belebukott, elvesztette a pártelnökséget is; leparkolt a másodvonalba. Hatalma és befolyása természetesen még mindig megvan, a következő egy évben még bármi történhet. Én, személyzerint, őszíntén kívánom, hogy soha többé ne térjen vissza / ne hagyják / ne tudjon visszatérni.