FreeTibet

Reggel még fogalmam sem volt mi a frászról fogok ide írni, de az egy nappal eltolt újévi rokonlátogatás jó forrásként szolgált.

Nagybátyám nagymamáját Varga Annamáriának hívták. A nagybátyám mindössze 5 éves volt, amikor a mamája meghalt, így ő arra emlékszik csak, hogy nagyon finomakat tudott főzni, sütni, például kuglófot. Illerve arra, hogy egy sámlin lesben ülve, valamilyen ládával a kezében vadgalambokat fogott, mert azokból három darab kell egy jó kis leveshez. Más világ volt még akkoriban persze, nagyobb ínségben az emberek mindent megettek.

Annamáriáról egy útlevél maradt hátra és ebből a történetnek új szála bontakozott ki. 1939-ben meghalt a férje (ő ekkor 38 éves volt). Mivel öt gyermeket nevelt, pénzre volt szüksége, hogy el tudja tartani őket. El is ment a községházára, hogy nem-e tudnának neki segíteni ezügyben, valamilyen munkával, támogatással. Erre azt a válszt kapta, hogy hajtsa ki a gyerekeit legelni a mezőre... ami a "sajnos nem tudunk segíteni"-hez képest egy arcátlan bunkóság, ugyanakkor maga a felfogás egyáltalán nem rossz.

A néni kikerült Belgiumba (hogy miért pont oda az nem derült ki, rejtély), ahol egy pap családjánál volt dada és konyhamester. (Itt közbevetettem, hogy Belgium jórészt katolikus ország volna, de annyiban maradtunk, hogy ez a tiszteletes nyilvánvalóan más felekezethez tartozott.) Innen hetente csekken utalta vissza Magyarországra a megkeresett pénzt a gyerekeinek. Viszont fél évnél tovább nem volt képes kintmaradni, gyötörte a honvágy és a gyerekek is nagyon hiányoztak neki. Hazajött és végül itthon is talált munkát.

Utazásának emlékét a már említett útlevél őrzi, amben a korszakot igazolandó, ott a Deutsche Grenzpolizei horogheresztes pecsétje. Az útlevél egész Európa területére érvényes volt, Oroszország, Törökország és Spanyolország kivételével. Számomra szintén érdekes észrevétel volt, hogy akkoriban Európa közös kultúrnyelve mindenféle német dominancia ellenére a francia volt; az útlevél ugyanis a magyar mellett ezen a nyelven volt még kiállítva.

"Nehéz idők voltak, mama mégis fel tudott nevelni öt gyereket. És mindegyikből lett valaki. Az életben mindegyikük vitte valamire." - mondta nagybátyám, majd elmerengtünk azon, hogy ma is mennyivel jobb lenne a világ, ha a helyi önkormányzat minden segélyért kuruzslót elhajtana a fenébe, hogy keressen magának munkát és tartsa el magát, mert elvégzendő feladat az biza lenne az országban bőven.