FreeTibet

Eredetileg teljesem más terveim voltak arról, hogy miről fogok ma írni; de az előtt, a körülmények közjátéka okán muszáj kiereszteni a gőzt.

Ami új, az rossz! - mondaná Pozsonyi "Bucó", és kénytelen vagyok megállapítani, hogy Magyarország 2009-re valóban eljutott oda, hogy számos, korábban viszonyag jól működő szolgáltatása roszabb lett. A tömegközlekedéssel kapcsolatban akár említhetném a Szabadság híd pesti hídfőjénél történteket is, ellenben most a Volán távolsági járatai színvonala miatt akadtam ki'.

Terezési szempontból minden jól indult, direkt a korábbi időpontban jöttem fel Budapestre, mert az esti busz az egészen biztosan King Long, az ilyenkor induló távolság járat pedig valami / bármi más. Vasánaponként ugyan aban az időpontban két busz jár, egy távolsági, és egy minden rigófüttynél megálló járat én természetesen az előbbit preferáltam volna. A busz megérkeztekor viszont a drága sofőr úr kijelentette, hogy nem tud jegyet adni, elromlott a gép; szálljon mindenki a másik buszra. (Utóbb kiderült, hogy meglenne a módja ilyenkor is a jegyadásnak - valamilyen papír kitöltésével - csak feltehetően a  buszsofőr nem akart bajlódni vele...)

Így maradt a csigajárat, ahol kisebbik gondként érintett, hogy így veszítek 15-20 percet, az sokkal inkább felvitte az agyvizem, hogy a Busz természetesen az elkerülni kívánt King Long volt. Ez az olcsó kínai szar, már elnézést. Nem szeretek ilyennel utazni, mert ahogy felszállok rá egyből megcsap valamilyen émelyítően büdös műanyag szag. A légkondit alapból rühelem, szellőztetni az ici-pici lehajthatós háromszög ablakon pedig semmit nem lehet, télen meg ugye pláne nem is illendő szellőtetni. (Különben én még szerencsésebb vagyok, mert egyes típusain téli időben még fűtés sincs.)

Ezt a városok közti forgalomra beállított, alacsonypadlós masinérián, ráadásul a legtöbb helyen baromi kényelmeten ülni, főképp utazótáskával. Mivel nem ez volt az első megálló, a "jobb" helyek már foglaltak voltak, hátra nem akartam menni a rosszul hangszigetelt motortér miatt, így az egyik elülső négyesülés menetirány felé néző székébe tettem le magam, az alatt legalább van hely a táskámnak is.

Utazásom további fantasztikus élménye az volt, hogy a velem szemben levő két székbe egy elhízott anyuka és két gyermeke foglalt helyet. Más embereket megvetni és lenézni az egyik legfantasztikusabb, legősibb dolog a világon, így engedjünk most teret efféle ösztöneinknek is. Külalak: az asszonynak nagyobb volt a hasa, mint a melle és akkora volt a segge', hogy mostmár értem kiknek készülnek a fővárosi Volvókon azok a másfeles ülések. Vastag sonkáin passzos szürke sztreccsnaci figyelt... stílus. Viselkedés: jó pont, hogy nem verte és nem orítozott a gyerekevel. Rossz pont, hogy saját külalakja kialakulásának okát azonnal meg is tapasztalhattam. A pár perces elhelyezkedési procedúra után már elő is került a chipses zacskó, ami a felnőtt embernek lehet váasztása, egye; de hogy a gyerekeit ezen és a szintén előkerült szines-műanyag üdítőkön kellene felnevelnie, hát erősen kérdéses. Chipsevés igénytelenül, marékra. Mármint eddig komolyan nem láttam olyan embert aki marékra összefogja erősen a burgonyaszeletet, úgy hogy az össze is törik; egy része megy a szájba, a többi pedig a ruhára és a buszpadlóra.

Ez van; a busszal különebn viszonylag jól felértem. Utazásom további rossz élménye már csak annyi volt, hogy a piros hetesen nem tudtam eldönteni, hogy valyon az előtte ülő fickó ilyen büdös-e, vagy az én helyemet hugyozta össze valamelyik csöves...

... az a helyzet, hogy a public transporton szerzett sok kicsi apró benyomásból, az akaratomon kívüli kellemetlenségekből és kényelmetlenségekből egyre inkább megerősödik bennem az a gondolat, hogy minl előbb autót kell venni.

A cél eléréséhez pedig nincs más út: még keményebben kell tanulni és dolgozni, pénzt továbbra is jól beosztani, takarékoskodni! És midjárt jobb lesz a hangulatom is!